Nem rég vettem észre milyen széles zenei skálán mozgok. A mostanában megvásár...(kszztttpssszt kuc-kuc, ezt mindig elnevetem), szóval a mostanában megvásárolt Linkin Park, Offspring, HIM, DragonForce és Serj Tankian új albumokat egyszerre hallgatom kevert módban.
Gondoltam mindenkit érdekel milyenek lettek ezek az albumok. Szóval itt van egy kis különvélemény.
1. Linkin Park - Living Things
Ha bár a Linkin Park annak idején Nu Metál-ként indult, és a mostani fluor tomival jegyezték őket egy lapon, azzal hogy ilyen sokáig fent maradtak (már korábban is) bizonyították hogy igazi egyéniség a banda, nem egy széria.
Emlékszem az első albumról kb. 5 klip jött ki a 12 dalból!!! Aztán ahogy elkezdték kialakítani a saját stílusukat egyre kevesebb lett az "eladható" dal = kevesebb klip. Nekem nagyon tetszett az előző két albumuk, mert nem azt a "meteorás" keménységet hozták, hanem inkább a dallamosabb, éneklősebb kreatívabb zenét.
Ez az új albumon sincs másképp. Az első dal a "Lost in The Echo" szerintem messze a legjobb dal a korongon. Minden van benne amiért szeretjük a Linkin Parkot: digites versszak, lendületes rap hullámok, halk sodró vokál, zúzó refrén, némi screem Chester-től hogy minden irányzatnak adjunk egy kicsit.
Az album további dalai is hozzák a szintet, és egyre inkább csapongunk a tébolyult effektek (Victimized) és a csilingelős lassú izgalmasabb ódák világai között ( Roads Untraveled, Castle Of Glass, Powerless).
Azt hiszem azt kaptam amit vártam. De szerintem nem jobb mint a Minutes to Midnight volt. :) Így gonoszan a végére :)
2. The Offspring - Days Go By
Visszatérnek a nagy "öregek". Sokan temették őket már de ők csak nem akarnak befeküdni a "rokk-kopórsóba". Az új lemezük nekem a "Splinter"-t idézi. Aki egy új "Americana"-t várt ismét csalódnia kell. De fel a fejjel Gyuri, biztos csak a gyerekkor szépíti meg az emlékeket. :D
Az "Americana" (ami a világ egyik legjobb nagylemeze) után, próbált változni a kor igényeivel a banda. Ezúttal is megtalálható a "bugyuta diszkós" dal, "Cruising California" címmel, amiben Dexter rappel!!!! :D
Összességében hallgathat, és hozza a "belassult offpring" dalokat. Ugyanakkor most is felkerült egy múltidéző húzós, éneklős, vokálos, rövid dal. Kár hogy minden albumukra csak egy ilyet tesznek. (Slim Pickens Does The Right Thing And Rides The Bomb To Hell) Nálam ez viszi az aranyeret.
Aztán persze rajta van az értelmetlen "szar" is: "Oc Guns". Ami pont úgy kezdődik mint az a Belga dal, tudod "egy-két-há kurva anyád, négy-öt-hat kapd be a faszt". Na nem is jutottam messzire ezzel a dalla, pedig a refrén egész használható lenne, de a belga elrontja az egészet a fejemben.
Kaptunk egy "Splinter"-t, "Rise and Fall, Rage and Grace"-t. Akinek azok tetszettek, annak ez is tetszeni fog. Aki pedig az "Americana"-t várja, az hallgassa meg az "Americana"-t. ;)
3. HIM - Screamworks: Love in Theory and Practice
A sötét ló! A Love Metal koronázatlan királya. A kitaszított, de mindenkinek tetszik legalább egy HIM dal. 1999-ben a Razorblade Romance meghozta az ismeretséget a bandának. Ki ne emlékezne a "Poison Girl"-re, vagy a "Join Me in Death"-re. Az én személyes kedvencem a "Gone With The Sin" volt. És most jön a csoda! Azóta ez a 7. albumuk!! Azt hiszem a maximumot kihozzák a Love Metal-ból. És még a mai napig olyan címekkel tudnak dolgozni mint pl: "Heartkiller", "Love, the Hardest Way", "In the Arms of Rain". Hihetetlen ennyi szerelmes dal nincs a világon. De van. És nem is rosszak. Nekem nagyon tetszik ez az album. Szinte minden dalban van valami ami megfog. Vagy egy riff (In Venere Veritas), vagy egy ének dallam (Katherine Wheel), vagy egy szép lassú dal (Disarm Me), ami miatt újra és újra meghallgatom ezt az albumot.
Ville hangja az évek alatt semmit sem kopott, hiába ivott meg több hektó finn vodkát, és szívott el több száz karton cigit bánatában koncertek közben.
Nagyon helyre kis lemez, mindenkinek csak ajánlani tudom.
4. Serj Tankian- Harakiri
Serj-től már a System-ben is megszokhattuk furcsa dolgokat csinál a hangokkal a hangszerekkel. Szóló albumain sincs ez másképp. A 2007-es "Elect the Dead" album magával sodort akkoriban. A System igazi erősségét hozta egy kicsit árnyaltabban. A System és ezzel Serj is a kontrasztra épít. Kemény HC-s, már-már "szar" versszak után egy éneklős már-már "pop"-os refrén, és másik beültettek a hintába. Serj ugyan ezt az effektust használja ki, csak itt a versszakok is pop közeliek. És olyan jól szól szimfonikuson mint semmi más. Ezt követte 2010-ben az "Imperfect Harmonies", ami szint nagyon jóra sikeredett, gondoljunk csak a "Gate 21"-re. ;)
És eljött az ideje a "Harakiri"-nek. Ami nekem túl durva lett. Inkább emlékeztet System of a Down-ra mint Serj Tankian-ra (pedig ugyan az a kettő). Egy kicsit sok lett a "játék" a hangjával a hangokkal. (Ching Chang)
A személyes kedvencem a "Reality Tv". Ez olyan igaz Serj-es. Ötletes, lendületes, tanulságos és szomorú hangulatot áraszt :)
Szinte minden dal más. A címadó dal is nagyon ötletesre sikeredett. Úgy gondolom mindenki megtalálhatja rajta a kedvencét. Hallgassátok, hallgassátok.
5. DragonForce - The Power Within
Óóóóó igen, megérkeztünk. A DragonForce. Hatalmas elvárásokkal hallgattam ezt a "korongot". Az "Inhuman Rampage" után, ők lettek nálam a favorit banda. Húzós, pattogós dalok, pont az én ütemem, és dallamos virgázó szólók. Csodálattal néztem őket mindig, mint paraszt bácsi a zsiráfot: "márpedig ilyen állat nincsen!!".
És úgy vagyok vele mint a macskanadrág Alain Delonnal: "Dragonforce koncertre szeretnék menni, nincsen nekem vágyam, nincsen nekem vágyam semmi!". Ez 2011-ben majdnem sikerült (nyaraltam, így nem tudtam elmenni :s), hiszen a Fezen-re látogattak, ami aztán tönkre is vágta a magyar karrierjüket. A kemping színpadon kellett zenélniük mert a nagy-színpadon a Hooligans molyolt. Idén nem is jönnek egy fesztiválra sem. (de decemberben PeCsa!)
Kicsit aggódtam az új énekes miatt, a fizimiskája nagyon hasonlít arra a vernyogó, szőke kis cicafiúra a Ford Farlain-ből, tudjátok akinek megmutatja Ford mi az a Rock'n Roll. De a srác szépen bevált, és nagyon jól szólnak a dalok. Azonban szerintem kicsit belassultak, a "sláger" dalok már lassabbak, rockosabbak, nem az a megszokott Power-Pop-Metal. Igaz a régi dalokat is mindig meg kellett vágni hogy rádió barát legyen. Szóval ezen az albumon a sláger dalokat a "Cry Thunder", "Seasons" viszik, hömpölygő ütemükkel, és visszafogott szólóikkal. Ám aki szereti a kemény ütemeket, azoknak a "Give Me The Night", "Holding On" nyújthat vigaszt:
Nem okozott csalódást ez a lemez. Bár lehetne rajta több húzós riff. Keveslem a nagy gitárfutamokat a versszakok között. És ugyan elmozdultak a pop felé (lassú rock zene), elrejtettek nekünk, rajongóknak elég sok gyöngyszemet.
Elégedett vagyok a 2012-es felhozatallal, egyedül talán az Offspring album miatt van hiányérzetem, de a többi lemez bőven kárpótol miatt. És a megszokott 2 jó dal/lemez átlagot messze túl szárnyalták a srácok.
Oroszi György vagyok. Ez a blog azért jött létre hogy az általam viccesnek, érdekesnek tartott dolgokat megosszam veletek..akiket érdekel.
Remélem mindenki boldog pillanatokat fog eltölteni az oldalamon.
